Perzsa selyemakác a szupernövény

Gondoltad volna, hogy a perzsa selyemakác sokhasznú növény? Érdekes, illatos virágzata, egzotikus megjelenése miatt ültetik sokan dísznövényként a házikertben. De meg lehet próbálni lombját takarmányhoz keverni, sőt köztes növényként ültetni!

Ismerd meg a selyemakácot!

Az Albizia nemzetség egyik legismertebb faja a perzsa selyemakác (Albizia julibrissin). Ázsiában honos Irántól Japánig. Sok helyen pionír faj, ami azt jelenti, hogy elsőként veszi birtokba a területet. A pillangós virágúak családjába tartozik, a családra jellemző módon gyökerén nitrogén kötő baktériumok élnek. Cserje vagy többtörzses bokorfa. Gyors növekedésű, gyökérsarjakkal szaporodik. 3-15 méter magas, a legmagasabb honos példányok elérik a 25 méter magasságot. Levelei a mimózáéhoz vagy páfrányéhoz hasonlatosak, és a mimózához hasonlóan képesek összecsukódni vagy szétnyílni fény illetve érintés hatására is. A párosan szárnyalt levelek 20-60 levélkéből állnak. Illatos virágai végálló, 15-25 tagú fürtöt alkotnak. Júniustól szeptemberig, több hullámban virágzik. Remek méhlegelő. A virágokból kihajló, lilásrózsaszínű porzószálak pamacsszerűen díszlenek. 8-20 cm-es hüvelytermése lapos, 5-16 maggal. A termés akár tavaszig is a fán marad. A magvakat néhány madár és a mókusok fogyasztják.

A selyemakác környezeti igényei

Több helyen gyomfaként tartják nyilván. Egy tőről gyökérsarjak segítségével kb. 200 méteres körzetet betölt. A korona kivágása vagy elpusztulása után így képes újra hajtani. Nálunk könnyen tartható, igénytelen, jól alkalmazkodik a környezetéhez. Fény- és hő kedvelő, szárazságtűrő, de nedves körülmények közt, és félárnyékban is jól érzi magát. Silány talajon is megél, ami részben a gyökerén élő nitrogénkötő baktériumaiknak köszönhető. Fiatal korában fagyérzékeny.

Selyemakác levélbolha -(Acizzia jamatonica) tavasszal, rügyfakadást követően bújik elő a telelő helyüéről, és akár sziromhullásig is jelen lehetnek a fákon. A levéltetvekhez hasonlóan szívogatásukkal, illetve mézharmat ürítésükkel okozzák a legnagyobb gondot. A fa korai lombhullatással
igyekszik szabadulni a kártevôtôl. Gyérítésében sokat segít a  nyugalmi időszakban elvégzett olajos lemosó permetezés.

A a selyemakác-zsizsik (Bruchidius terrenus) a termésbe fúr és belerág a magokba: A fejlett nőstény rovar tojását a hüvelytermésbe helyezi, a lárvák a magokkal táplálkoznak. 2013-ban jelent meg Magyarországon, azóta terjed.

A selyemakác fuzáriumos hervadását a Fusarium oxysporum sp. perniciosum okozza, amely a fa halálos kórokozója. Korai tünetei a barna faszöveti csíkoltság a fakéregben illetve a gyökerekben lévő fás részben, ezek a tünetek azonban általában észrevétlenek, majd az elszíneződött, lankadó hajtások. Később a fakérgen repedések kezdődnek. A kórokozó évek alatt pusztítja el a fát. A védekezés ellene réztartalmú szerekkel történhet.

A selyemakác felhasználása

Dísznövényként remekül megállja helyét, mert mutatós, illatos virágú, különleges megjelenésű. Kis kertben is elfér. De nem mindenkinek a kedvence, mert termése, virága szemetel.

Kísérletező kedvűek figyelem! Az ausztrál Permakultúra Kutató Intézet a selyemakácot a szupersztárok közt említi. Fő előnye pedig a pillangósokra jellemző nitrogén megkötő képessége, illetve gyökérsarjakkal történő szaporodása. A szakemberek a lombot haszonállatok (birka, szarvasmarha) takarmányozására javasolják. Pozitív eredményeket értek el köztes növényként való alkalmazásával is. Ebben az esetben növelni tudták a talaj tápanyag tartalmát. További lehetőség, hogy szélfogó, árnyékoló cserjesornak ültetik. Többen használják élő támasztékként is, ahogy pl. a kukoricát használják a bab felfuttatására.

Fényen összecsukódott levelek

Aki kedvet érez hozzá, próbálkozhat magról szaporításával. A magvak kemény héját koptatni kell ahhoz, hogy az sikerrel csírázásnak induljon. Segíti a csírázást a magvak vízben áztatása, illetve a maghéj eltávolítása, és a magvak leforrázása is. Száraz meleg, 80 fokos hőmérséklet, 5-60 percig pl. sütőben, szintén növeli a csírázási arányt. Az utóbbi kísérlet persze nem a csíráztatás érdekében történt, hanem éppen azért, hogy a terület felégetésével megszüntethető-e a kihajtása. Illetve, hogy az erdő vagy bozóttüzek miként hatnak a növényre. Szabadföldben is kikel, ha májusban elvetik. Mások március közepétől bent csíráztatják, és a magoncokat ültetik ki a szabadfölbe, a fagyveszély elmúltával. Az első években téli takarást igényel. De olyanra is van példa, hogy cserépben tartják akár két évig is, és csak utána ültetik ki őket végleges helyükre. Ez azért biztonságos, mert fiatalon kifagyhat. Sokan beszámoltak arról, hogy önvető, és „magától” szaporodik a kertben. A rossz helyen előbújó magoncokat kihúzzák és új helyre ültetik vagy eldobják.